BÖJT HARMADIK VASÁRNAPJA
(Oculi)
2021.03.07
Hegedűs Attila evangélikus lelkész helyettesítő szolgálata

Kedves Testvérek az Úrban! Van Németországban egy oltárkép, ami ezt az igeszakaszt ábrázolja. Krisztus a kereszten, egyik oldalon a Szűzanya Jánossal, másik oldalon Keresztelő János, aki a Krisztusra mutat, fejénél a felirattal, mint a mai képregények párbeszédei: ez az Isten báránya. Már ez is időzavar volna, hiszen Keresztelő János nem volt ott a kereszt alatt, már korábban meghalt. Az egész kép gyönyörű klasszikus kidolgozással készült, de Keresztelő Jánosnak természetellenesen, egészségtelenül hosszú mutatóujja van. És ez mind mégsem tévedés, hanem a mondanivaló kihangsúlyozására szolgál. Amikor Keresztelő Jánostól elhangzott ez a mondat, íme az Isten Báránya, még sejteni sem lehetett a keresztet, de valójában arra utalt. A bárányról általában az jut eszünkbe, hogy egy békés állat, esetleg nyájként követ valamilyen vezetőt. De a régiek számára a közösséget is jelentette, és az áldozatot. Amikor egy közösség bűnei már nagyon megsokasodtak, és jóvátehetetlenek voltak, kiválasztottak egy bárányt, akire egy rituáléban ráadták az összes bűneiket, és kikergették a pusztába, vagy feláldozták. De ennek az állatnak hibátlannak, tökéletesen épnek kellett lennie. Más állatot is szoktunk említeni ebben az összefüggésben, a bűnbakot, aki "elviszi a balhét". Az emberiség bűneit így vette magára Jézus, aki hibátlan és tökéletes volt, csak ő volt hibátlan és tökéletes. A bűnökért járó büntetést, a fizetséget, amit mi nem tudunk megadni, Isten átvállalta helyettünk. Csupán irgalomból, kegyelemből, szeretetből. Többé senki nem mondhatja, hogy valami rossz az Isten büntetése, mert Jézus egyetlen, megismételhetetlen és tökéletes áldozata örökérvényű, Isten kiengesztelte magát az emberekkel, és többé már nem akar büntetni.