BÖJT HATODIK VASÁRNAPJA
(Palmarum)

2021.03.28.

"Ujjongj, Sion leánya!
Kiálts örömödben, Izráel!
Örvendezz, vigadj teljes szívből,
Jeruzsálem leánya!
Eltörli az Úr az ítéletedet,
eltávolítja ellenségedet.
Veled van az Úr, Izráel Királya:
nem kell többé veszedelemtől
tartanod.
Azon a napon
így bíztatják majd Jeruzsálemet:
Ne félj, Sion, ne csüggedj el!
Veled van Istened, az Úr,
ő erős, és megsegít.
Repesve örül neked,
megújít szeretetével,
ujjongva örül neked." (Zof 3,14-17)

Az igeolvasást úgy szoktuk kezdeni, hogy hallgassa meg az ünneplő gyülekezet... De hát minek örüljünk? Miért ünnepeljünk? Telik az idő, hallgatjuk a híreket, és azt érezzük, hogy nagyon elfáradtunk. Belefáradt az ember ebbe a pandémiába. Nem tudjuk, mit lehet tenni, mikor lehet tenni, mikor lehet találkozni? Visszajön-e az az idő, amikor újból gátak és korlátok nélkül találkozhatunk és élhetünk? Lesz-e ilyen? Múlik az idő, az ünnepek, és egészen mások a találkozások. Talán ez az egyik legnehezebb az életben, ami elvétetett tőlünk, hogy legyenek személyes találkozások. Már több mint egy éve nem lehet, és ez mindenkinek nehéz. Úgy tűnik, valahogy át kell alakítani az életünket. Nem látjuk a végét, tán azt sem tudjuk, mi az igazság.

Zofóniás korában sem volt rózsás a helyzet. Mégis az az Isten üzenete, hogy örüljünk. Hát minek lehet örülni? És bizony a sötét felhők alatt is van bőven örülnivaló. Az Isten ígéretének, ami főleg ilyenkor vigaszt nyújt. "Veled vagyok... megsegítelek... repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked." Az Isten örül neked. Az Isten repesve örül neked. Veled van az Istened, az Úr. Zofóniás próféciát mondott, ami majd el fog jönni. Ha érdemes a jelennel foglalkozni, megnézhetjük, honnan jövünk, az Isten mi mindenen átvitt már, akkor szabad előre is tekinteni és azt mondani, hinni, hogy az Isten meg fog erősíteni, ezen is át fog, át tud vezetni. Adja az Úristen, hogy legyen hozzá erőnk és hitünk, és vezessen át minket! És mindeközben a jelenben lássuk meg, hogy még így is mennyi mindenünk van. Nyílnak a virágok, lehetünk kapcsolatban, tehetünk sokat ebben a nehéz helyzetben.

Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, szamárháton és nem fehér paripán, nem azt mutatta, hogyan kellene kinézni, hanem azt, ami van. Valami mindig van. Ha más nem, egy szamárcsikó. És ugyan ujjongtak, és örömmel fogadták, Jézus tudta, hogy mi vár rá. De nem csak a halálát, hanem azt is, hogy az Úristen győz. Vannak jó és rossz helyzetek, nehézség, magasság és mélység, mégis érdemes tovább látni és hinni az életünkben, hogy ezeken mind át tud vezetni az Isten. Kívánom a Testvéreknek ezen a vasárnapon, ebben az időszakban, hogy merjünk előre tekinteni, és éppen ezért merjünk örülni, merjünk bízni, merjünk szeretni, merjünk örömben lenni. Ámen.