BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA (Reminiscere)

2021.02.28.

"Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborultak előtte, és kérni akartak tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felöl, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette. Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt 20,20-28.)

Mit akarnak a tanítványok? Milyen dolog ez? Ott vannak Jézussal, közel hozzá, látják az alázatos munkáját, mégis szeretnének előbbre kerülni, fölemelik magukat. Ismerős a mondat, az egyenlők között az egyenlőbbek. Akiknek több jár. Pedig a szakasz záró igéje, hogy Jézus életét adja sokakért. Ebben MINDENKI benne van. Benne van a megizzadt hajléktalan, benne van a lelkileg sérült beteg, benne van a milliárdos, benne van a nagyképű, benne van mindenki. Mégis ki tudjuk húzni magunkat, hogy ugye mi odaülhetünk majd melléd! De Jézus megkérdi, hogy ki tudjátok-e inni a kelyhet, amit én. A szenvedés kelyhét, amellyel még Jézus is küzdött, hogy ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár. Jézus rámutat, hogy ha a jóból részesülni akarunk, akkor az élet drámáiból, a mélységből is ki kell venni a részünket. Szeretjük a jogainkat hangsúlyozni, pedig vannak kötelességeink is. El akarjuk hárítani a nehézségeket, csak az öröm, a jó jöjjön. Főleg nekünk, hívőknek! Pedig az életben benne van mindannyiunk pohara is, amivel meg kell küzdenünk. Jézus mégis ad útmutatást, reménységet. Azt mondja, hogy a világban ugyan ez van, hatalmaskodás, zsarnokoskodás, de közöttetek ne ez legyen! Ne legyen versengés, aki első szeretne lenni, az legyen szolgáló. Milyen jó belefeledkezni a szolgálatba, abba, hogy adunk. De tudunk-e, merünk-e adni? Kérdezhetjük, hogy hogyan, miből, mikor nekem sincs? És igaz, nekem egyedül nincs időm, erőm, türelmem, de mindenre van erőm Krisztusban. Ha engedjük, hogy az Isten Szentlelke átjárjon minket, ráébredünk, hogy ha adok, paradox módon több lesz, jobb lesz, abban én is kapok. Merjünk szolgálni! Legyen közöttünk, legyen az életünkben, a szívünkben ez a jézusi rend és tanítás, nem a versengés, hanem a szolgálat, odafigyelés, egymásnak adás - Jézus erejéből, Jézus erejével! Ámen.