BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA (Laetare)

2021.03.14.

"Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: "Mennyei kenyeret adott nekik enni." Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!

Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon." (Jn 6,30-40)

Ezt az igeszakaszt megelőzően Jézus csodát tesz, több mint ötezer embert jóllakat öt cipóból és két halból. A nép látva, hogy Jézus kenyeret ad, királlyá is akarja tenni, de Jézus nem ilyen király kar lenni. Úgy tűnik, az emberek nem látnak tovább a kenyérnél, az minden más csodánál fontosabb. De hát hogy is ne lenne fontos. Kell a kenyér, a megélhetés. Uram, egyszer már megtetted, hát meg tudod tenni, légy szíves, adj nekünk kenyeret, gondoskodj a szükségleteinkről. A Maslow-piramis alapját a fiziológiai szükségletek alkotják: étel, ital, levegő. Ezek nélkül nem tudunk élni, ezek nélkül nagyon nehéz szeretni, meg jót tenni. A Youtube-on megkereshető Nemes Nagy Ágnes "Istenről" című verse Mácsai Pál elődásában. Engem nagyon megfogott, igazi emberi kérdéskör. Felfogható az emberi dráma súlya? Tudod, milyen ez, Uram?

Jézus mégis más választ ad. Mégsem ez a legfontosabb. Hanem "én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik meg." Akármilyen fura, Jézusnak más a "Maslow-piramisa". Emberileg ugyan ezek az alapok, de hiszem azt, hogy az Úristen és Jézus át tud menni a fizikai valóságon. Mégis lehet szeretni akkor, amikor kevés van. Mégis meg lehet osztani azt a falat kenyeret, amikor kevés. Mégis lehet segíteni. Az a szeretet, amit Jézus ad és hoz, amiről a heti ige szól, hogy föladni magunkat, az irányítást. Kenyér kell, levegő kell, de Uram, Jézus, Te kellesz a legjobban. Ebbe a nehézségekkel teli világba Te kellesz. Te vagy az élet kenyere. Add ezt nekünk, Uram! Ámen.