BÖJT ÖTÖDIK VASÁRNAPJA (Judica)

2021.03.21.

"Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: "A te házad iránti féltő szeretet emészt engem." A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott." (Jn 2,13-22)

Jézus sok csodát, sok jót tett, szerette az embereket. Ha akkor lett volna Facebook, sok like-ot kapott volna: milyen rendes ember, milyen nagyszerű dolgokat tesz! És akkor itt van ez a helyzet: kikergette a templomból az árusokat. Ez dislike lett volna: hogy jön ehhez?! 2000 év távlatából mi könnyebben lehetünk, de mit mondhattak a kortársak? Itt ez a Jézus, közülünk való, de fittyet hány a törvényekre, szombaton gyógyít, megmondja az igazat, hogy mi a jó, sőt azt mondja, hogy az Isten fia, és a templomban meg botrányt csinál. Holott bizonyos szempontból, az eredmények tudta nélkül azt mondhatnánk, Jézus nem volt egy sikeres ember. Nem sokan követték. Volt a tizenkettő, akik emberként, emberien egymás közt versengtek, hallhattuk pár hete: ki üljön a jobb és bal oldaladra; meg volt egy nagyobb kör, de nem sokan. Jézus harminc évesen elkezdett szolgálni, harminchárom évesen pedig keresztre feszítették, az egyik legfájdalmasabb és legmegalázóbb módon ölték meg. De Jézus valami egészen mást tud. Azt, hogy mi a fontos, hogy kitől jött, ki küldte el, mi lakozik benne: ő az igazság és az élet. Szerintem ez egy nagyon fontos üzenet, hogy ne az emberek kedve, és elvárása szerint akarjunk élni, hanem az Isten akaratát követve, az Ő üzenetét adjuk át. Mi is, mind, az életünkben. A dolgokat sokféleképpen lehet használni, de nem mindegy, hogy mire. Gondoljunk csak a késre, vagy a tűzre. Aztán itt a templomunk, ahova bejárásunk van, és "piacteret" csinálunk belőle? Megmutatjuk, ki a jobb, kinek tisztább az élete, ki a nagyobb hívő, ki a rendesebb? Jézus azt mondja, hogy ezt ne! A szent Isten templomába alázattal menj, imádkozni, az Úristennel találkozni. Meg is kérdezik tőle, hogy milyen jelet mutatsz nekünk, mire Jézus azt feleli, amit nem értettek meg, hogy romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Nyilván, ahogy az ige is írja, saját testének templomára gondolt, arra utalt, hogy szenvedni fog, meg fog halni és fel fog támadni. Jézus halálakor hasad ketté a kárpit a szentélyben, ahova csak a főpap, csak egyszer egy évben léphetett be. Hiszen a zsidók nem mehettek Istenhez, csak közvetítő által járulhattak hozzá. De Jézus halálakor a kárpit kettéhasad: lehet menni Istenhez, lehet csatlakozni hozzá. Ez éltet minket. Amitől legjobban félünk az az elmúlás. Jó keresztényként persze hiszünk a feltámadásban, de mégis nehezen öregszünk, nehéz elengedni, veszíteni. Ezek természetes emberi dolgok, de látni kell, hogy Jézus ad életet. Akkor tudunk életet kapni, ha találkozni akarunk Jézussal. Ez a mi felelősségünk, hogy mindenki maga keresse Jézust, ne másokat akarjon megítélni. Nem tudunk más cipőjében járni, más életével, dolgaival mit kezdeni. A 43. Zsoltárral Istenre hagyhatjuk, hogy Te ítélj meg Uram. Isten pedig a mi belső, akár küzdelmes hitünkre kíváncsi, nem a mutatott külsőségeinkre. Erre kell majd válaszolnunk. Ámen.