HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP (Misericordia Domini)

2021.04.18.

"Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből." (Jn 10, 22-29)

A görögben használt szó, nem a kedves, figyelmes körülvevés, hanem az agresszív, tolakodó beszorítás. Mondd meg nyíltan! Te vagy? Annál nyíltabban, ahogy Jézus élt, nem nagyon lehet. Elmondta, megmutatta, hogy ő az Isten fia. Ő az, aki eljött közénk, ő az, aki szeretne valamit elmondani, ő az, aki a kereszten meghal és feltámad. De ezt a zsidók nem látják. Egyfelöl érthető: körbe nézünk a világban és nem látjuk, halljuk meg az üzenetet, hogy Jézus azt mondja: én vagyok a jó pásztor, én ismerlek titeket. Miért nehéz meghallani a jó híreket? Miért nehéz a szabadság? Hosszú ideig voltam börtönmissziós lelkész, és tapasztaltam, amit a kutatások állítanak: sokan azért estek vissza a szabadulásuk után, mert nem tudtak mit kezdeni a szabadságukkal. Tán fel sem fogták, nem érezték, el sem hitték. Bent megmondták, hogy mit kell tenni, nem volt meg a felelősség súlya. Kint a nagyvilágban lehet és szabad másként dönteni. A másik, még nehezebb történelmi pillanat volt például Auschwitz, a lágerek. Amikor felszabadultak, sokan nem mertek elindulni a nyitott kapuk felé. Mert nem hitték el, hogy van szabadság. Hiába tudták, hallották, látták. Ennek az ellenkezője, amikor sokan a kötött helyzetben úgy élték meg a szabadságukat, a belső szabadságot, azt, hogy dönthetnek másként, hogy túlteljesítették a parancsot, például öt öl fa helyett hetet vágtak fel. Mindig van szabadságunk másként reagálni, a nehézségek, bezártság, tragédiák, csalódás, fájdalom közepette, elhinni, hogy nyitottak a kapuk, elhinni, hogy Te, Uram engem is hívsz.

Meddig tartasz még bizonytalanságban? Meddig hagyod? Meddig kell a saját nehézségeimet, bűneimet, körülményeimet cipelni? És ahogy Jézus akkor sem kívül hozott megváltást, a körülményekben, ma is ugyanígy lesz, ugyanerre hív: belül a hitedben, a lelkedben hallod-e, hogy hívlak, megnyugvást és megbékélést adok neked, minden helyzet közepén. Örök életet adok nekik és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből és az Atya kezéből. Ez számomra egy nagyon biztató ige. Ítélhet minket a gonosz, megrostálhatnak minket a nehéz idők, de az Isten tenyeréből nem ragadhat ki semmi. Akkor sem, ha becsukjuk a szemünk, ha kapálózunk, és nem vesszük észre, mégis ott vagyunk Isten tenyerében. Ez a mai nap örömhíre. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz nehéz, sokaknak most is nehéz, de belül valami változik, valami hang szól: jöjjetek énhozzám mindnyájan! Ámen.