PÜNKÖSD ÜNNEPE
2021.05.23.
"Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az. Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult," és elment Rámába." (1Sám 16,11-13)

Ezt az igerészt megelőzi, amikor Sámuel, a próféta bánkódik Saul bűnbeesése, és az Istentől való elfordulása miatt. Az Úr pedig azt mondja neki: menj el Isai házába, ott megtalálod a következő királyt. És jönnek sorban Isai fiai, és hiába magasak, jó kiállásúak, nem őket választja az Úr. Erre kérdezi Sámuel, hogy itt van-e mindenki? Ja, hát a Dávid, a legkisebb, az a mezőn van. És amikor megjön, vékonyka, fiatal, és ő az. Király lesz és tőle származik a Messiás. Pedig elsőre nem úgy tűnik, hogy ő az, nem egy királyi alkat. Emlékszünk még Dávid és Góliát történetére, a pásztorfiú egy parittyával legyőzi a nagyot. Ő, akiben nem is hittek. De az Úristen adja a lelkét. Pünkösdkor is adja az ő lelkét. Nagyon jó az oltár előtti ige: mindenki valahogy érti, sőt megérti a másikat. Mert a szívtől szívig lévő út az, amit érezhetünk. Szavak: I love you - je t'aime - szeretlek, vagy grazie - hvala - köszönöm, egy a jelentésük, de ha nem ismerjük a nyelvet, nem jön át. Pünkösd kérdése, hogy van-e közös nyelvünk. Lehetünk különbözők, jöhetünk máshonnan, lehet különböző a szókészletünk, de van-e közös nyelvünk? Értjük-e egymást? Erre szép példa Dávid története: A közös nevezőt az Úristen lelke adja. És Sámuel nem tépelődik, hanem gondolkozás nélkül felkeni királlyá. Vele van az Isten lelke. De ha elfordulunk tőle, az életünk rossz irányt vesz. Egyedül, lélek nélkül nem tudunk jól lenni. Ismerjük a történetet, Dávid hogyan ölette meg a harcmezőn Uriást, hogy megszerezze a maga sok felesége mellé Uriás egyetlen feleségét, Betsabét. Aztán megbánta bűnét. Olyan ez, mint mikor este pont egy lámpa alatt állunk, és nincs árnyékunk. Ha távolodunk a lámpától, megnő az árnyékunk, és a sötétség. Igazi megértést az Úristen, az ő lelke ad. Hozzá fordulhatunk személyesen. Uram, ezt most nem értem, de szeretném megérteni, a másikat, az életemet - küldd el a lelked. És elküldi a Pártfogót. Nem vagyunk egyedül. Lehet valakihez szólni: Uram, csak a Te lelkeddel, tudom, Te vagy a vigasztaló. Te vagy az, aki segít. Ez a fontos. Hozzá menni, tőle kérni. Bízni abban, amit Dávidnak is mondott az Úr Sámuel szavával, hogy Te vagy az. Igent mond rád az Úristen. Te vagy, akit elküldök, Te vagy, akinek szólok, Te vagy, aki tud a világodon alakítani. Te vagy az, aki tudsz változni, Te vagy, aki tud szeretni, velem együtt. Az én lelkem miatt. És meghökkenhetünk, tán Dávid is tette: én? Ennyi bűnnel, bajjal, kicsinyességgel, fájdalommal...? Igen. Én, meg Te és ő. Ez a fontos. Hidd el! Ide kapcsolódik egy másik újszövetségi mondat: Ti vagytok a Föld sója. Egyszerű, jelen idejű kijelentés. Nem lehet, akkor, ha ezt vagy azt teszel. Te vagy. Pont. Te vagy, akit elküldök, úgy, ahogy vagy. Elküld az Isten, és tud, és akar használni. Adja nekünk az Úristen a lelkét, hogy ebbe kapaszkodva lássuk magunkban, egymásban azt, hogy megérthetjük egymást. Milyen jó ez: lehet közös nevező. Közös nevező az Úristen. Miatta, érte és vele érthetjük egymást. Ámen.