SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP

2021.06.06.

"Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok! Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál. Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni." (Ézs 42,18-21)

Ez egy fontos prófétai rész az Ó-szövetségben. Az előző rész beszél arról, hogy az Úr szolgája szelíd és szabadító. Akiben az Isten gyönyörködik, nem lármáz, nem töri össze a megrepedt nádszálat, nem oltja ki a füstölgő mécsest, hűen hirdeti a törvényt. Ennek a résznek a címe pedig: Izráel nem értette Istenét.
Nagyon megérintett engem ez az igeszakasz. Rólunk és hozzánk szól. Látunk-e, hallunk-e, jól látunk-e, jól hallunk-e? Hova tesszük a fókuszt, mire figyelünk? Látjuk-e az életet? Mit látunk mi, az Úrnak a szolgái? Bálvány nem csak egy kőszobor lehet, ahol a kincsed, ott a szíved..., az lesz az Istened.
Hoztam egy nagyon híres mondatot, Merániai János, esztergomi érsek mondatát: A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Egy-két vessző, és teljesen más az értelme az üzenetnek.
Ennek fényében érdekes felismerés ez a mai ige. A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismernek... a sötétséget világossággá változtatom előttük. Látóvá, hallóvá tesz minket, az Úr szolgáit, nem mond le rólunk. Lehet a vesszőt ide, vagy oda tenni; lehet néha mást látni, hallani, mint ami van, mint ahogy szeretnénk; lehet, hogy nem mindig tudunk fókuszálni Istenre; vannak az életünkben bálványok. Mégis ez az örömhír, hogy az Isten ezt mondja. Mert ez nem cinikus mondat, hogy na, süket, halljál, te vak, nézz rám. Ez felszólítás! Nem csak tőlünk függ az életünk - hála Istennek! Nem csak a mi vesszőinken múlik az életünk, hanem az Úristen helyreteszi a szavakat, mondatokat bennünk, a hitünkben, az életünkben.
A lelkészi bizottság mindig úgy válogatja össze az igéket, hogy passzoljanak. A Lázárról szóló példabeszéd is nagyon híres és ismerhető az a vonatkozása, hogy még Jézus korában is, előtte meg főleg általános nézet volt, hogy akit az Isten szeret, megáldja, az javakban is bővelkedik. Onnan lehet tudni, hogy megáldotta az Isten. Aki pedig szegény, vagy valamilyen baja van, azt nem áldotta meg. A szegény Lázárról is azt hihették nyilván elkövetett valamit, azért fordult el tőle az Isten. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. És mégis Lázár kerül az Isten közelébe.
Mert lehet, hogy Isten koldusai vagyunk, vagy Isten bohócai, nem cinikusan, de csetlünk botlunk, elejtünk dolgokat, lehet, hogy nem látunk, nem hallunk. Mégis egy reménység van, és ezt szeretném ma mindnyájunknak átadni, hogy átjárjon az üzenet lelke, hogy nincs veszve semmi, nem miattunk, hanem az Isten e szavakkal gyógyít. Ámen.