SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP (JERUZSÁLEM PUSZTULÁSÁNAK EMLÉKÜNNEPE)

2021.08.08.

"Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult volna meg, akkor volna mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. De mit mond az Írás? "Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul." Aki fáradozik, annak a bért nem jutalomként számítják, hanem azért, mert tartoznak azzal. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul. Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: "Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít." (Róm 4,1-8)

Pál apostol egyik legkedveltebb levele a rómaiakhoz írt, melyben sokat beszél a hit és a cselekedetek különbségéről, Ábrahám történetével is alátámasztva, amire azt mondja: nem a tettével, csak a hitével dicsekedhet. Mindannyian ismerjük Ábrahám történetét, amikor az Úristen Izsákot kéri tőle áldozatul. Nem mintha vitatkozni mernék Pállal, hiszen az első a hit, ebből indul ki az élet. Ez bátorít fel minden tettünkre, ez fordít bizalommal Isten felé. De valljuk be őszintén, amit Ábrahám tett, az igenis emberpróbáló. Melyikünk tudná megtenni? Én biztos nem. És ilyenkor mind feltehetjük magunknak a kérdést: bízom-e az Úristenben? A történtekkor Izsák már kamasz volt, tudta, miről van szó: "Apám, hol a bárány?" Mindketten remélhettek sok mindent, de gondoljunk bele: Ábrahám az oltárra kötözi Izsákot. A saját apja. A saját fiát. Ez mindkettejüknek dráma.
Emberileg józan, etikus megoldás, ha azt mondjuk: ezt nem. És előfordulhatnak helyzetek a mi életünkben is, amikor azt mondjuk: Úristen, ezt nem teheted; Úristen, ezt nem kérheted; Úristen, nem ezt ígérted; így nem mehet tovább, nekem ilyen Isten nem kell. A világ is azt mondja, ne tedd, hiszen logikátlan: még egyszer megbocsátani? még egyszer megölelni? befogadni? Ilyet egy felnőtt, egy érett, egy hívő ember nem tesz. Ábrahám mégis megteszi, mert látja, hiszi, hogy van valami jóval nagyobb, mint amit látunk. Embertelen, igazságtalan, nem felelősségteljes, mégis hiszem azt, hogy az Isten valamit tud. Többet tud, jobban tudja, másképp tudja, mint én. És a végén van megoldás, ott a kos, de addig nagyon nehéz helyzet volt. És Pál a hitről beszél, és megemlíti a bűn fogalmát, amit sokszor nem jól használunk, mégis sok van. És legalább olyan nehéz elfogadni, hogy az Isten engem szeret, úgy, ahogy vagyok, és megbocsátja a bűneimet? De hogyan? Mint a szomszéd? Az nem bocsát meg. Ahogy én megbocsátok? Hát... az is kevés sokszor. De nem, az Úristen valóban, tényleg megbocsát, és azt mondja: nem kell már magadat föláldozni, nem kell a szenvedő, megváltó szerepet játszani, azt hinni hogy nem vagy szerethető. "Ha nem teljesítek, nem vagyok szerethető." "Ha valamit teszek, nem vagyok szerethető." Pedig hát azért szeretjük a másikat akkor is, ha otthagy egy mosatlant, szeretjük a gyereket, akkor is, ha csetlik-botlik. Akkor az Isten pláne szeret minket. "Hátam mögé vetem a hibáidat, és látom benned, hogy megváltottalak." Ő megbocsát. És erre mondja Pál, hogy boldog az az ember... De nagy kérdés az életünkben, hogy boldogok vagyunk-e. Pedig a boldogság egyik forrása éppen ez, hogy tudok, merek olyan lenni, amilyen vagyok. Nem azért, mert tökéletes vagyok, nem azért, mert hibátlan vagyok, nem azért, mert nagy a hitem, vagy meg tudnám tenni, amit Ábrahám, hanem azért, mert az Isten szeret. Úgy, ahogy vagyok. Ebben a hitben, örömben, hogy szeret minket az Úristen, adjon nekünk hitet, erőt, boldogságot, mert a hibáink, az emberi esendőségünk, emberi létünk el van fogadva, meg van bocsátva, Isten szeret minket. Ámen.

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el