SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAP

2021.08.29.

"Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál. Ő pedig ezt mondja nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, és hogy ti magatok ki vagytok rekesztve onnan. Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek." (Lk 13, 22-30)

Kedves Testvéreim az Úrjézusban! Örömmel és szomorú szívvel nézek végig a templom padjai között, és azon gondolkozom, milyen fura, kiszámíthatatlan, nehéz, érdekes az élet, és hogyan vagyunk benne, mi emberek. Hiszen azt látjuk: megy a versenyzés, ki lesz az első, ki lesz a jobb? Kinek hogy megy a sora, ki a sikeresebb? És vannak elvárások, ítéletek, ki a jobb? És sokszor mondjuk, hogy én. Hiszen érthető, én értem, azért élek így, mert ezt így tartom jónak. Őt nem értem, és nem is csinálja jól. Ki hány like-ot kapott, ki lesz az első? Jézust is megkérdezik: sokan fognak üdvözülni? És Jézus belemegy a játszmába. Tanulmányok szerint minden emberben van három típusú lelkület, egy gyermeki, egy szülői és egy felnőtt, és ha más lelkületből szólunk egymáshoz, sokszor konfliktusba keveredünk, játszmázunk. Jézus nem egyszer elmondja azt, ami a hitünk alapja. Mint például a gazdag ifjúnál: oszd szét a vagyonodat, pedig betartott mindent; és a kérdésre, hogy ki üdvözülhet? - a válasz, hogy embernek lehetetlen, de az Istennek lehetséges. Ez a kegyelem az alapállapota Jézusnak. Mi hiába teszünk bármit, amik ugyan fontosak, de nagyon messze vagyunk attól, hogy Istenre találjunk, befelé tudjunk figyelni, szeretetben tudjunk élni. Csak általa, miatta fogad el minket az Úristen. Jézus elmondja: higgy bennem, kapaszkodj az Úristenbe, az Úristen szeret téged. De itt nem erről van szó, elkezdenek játszmázni. Sokan fognak üdvözülni? És Jézus belemegy: ide figyeljetek, ha játszmáztok, akkor kevesen. Mint a tanmesében, amikor kérdezi a tanítvány: Mester, sokat kell még várni arra, hogy béke legyen? - Hát, ha várunk, akkor sokat. Mi az, ami igazából eljuttathat Istenhez? Ha azt mondom, egyedül nem megy. Nem látom a másik életét, de ahogy a heti ige is mondja, amit a legkisebbnek teszel, az Úristennel teszed. És sokszor azt látom, az előkelő, művelt, jól szituált embereknél - bár őbeléjük sem láthatok - nagyobb szíve van a kicsi, elesett, bűnösnek. Szoros a kapu. Nem lehet az életemet kipipálni azzal, hogy itt vagyok a templomban. A szívünkig kell hatolnia annak a gondolatnak, hogy nincs verseny. Csak mi csináljuk, mi lovalljuk bele magunkat, egymást. Nincs verseny. Ha van, akkor lesz első, meg utolsó is. Erre mondja Jézus: azt hiszed első vagy? Megítéled a másikat? Nézz jobban magadba. Üdvözülhetsz-e? Közel kerülhetünk-e Istenhez? Igen. Kegyelemből, mert azt mondja az Úristen: minden versennyel együtt, minden fanyarsággal, nehézséggel együtt is szeretlek, úgy, ahogy vagy. Nekem, jó vagy, mert én teremtettelek. Ne versenyezz, kérlek! Kér minket, kéri a világot, mert Vele győztesek vagyunk. Ámen.