SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP

2021.06.27.

"Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!" (Gal 5,13-14(15))

Az elmúlt hetek textusai elég kemény szavak. És nem csak a galatáknak, de ma is, nekünk is szólnak. Hiszen Istentől valóban a szabadságot kaptuk, hogy döntsünk, válasszuk az Istent, válasszuk a jót. De el tudunk bújni a szabadság mögé, hogy nekem mindent szabad. De vajon meddig tart a szabadságunk? Hát a másik szabadságáig, hogy ne menjek bele az ő szabadságába, ne ártsak neki. Pál Jézussal együtt azt mondja, igazából egy a fontos: szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Vajon szeretjük-e magunkat? Egyfelől azt látjuk, hogy nagyon is előtérbe került az egyén, nekem fontos, én megtehetem, én megérdemlem, kinek legyen igaza, ha nem nekem? Vagy: a másik, túlságosan is önző, csak magával foglalkozik. Szerintem ez nem szeretet. Önmagunk szeretete: szeresd felebarátodat, mint magadat, számomra azt jelenti, hogy Isten fényének tükrében látom magam, látom a bűneimet, a sebeimet, látom az élet terhét, a belefáradást, látom, hogy én magam hogyan vagyok, és Isten miatt nem elítélem magam, hanem elfogadom, hogy ilyen az emberi élet. Az ítélet jogát hagyjam meg az Úristennek, akinek a szava az, hogy szeretlek téged! Milyen szép és találó kifejezés a "tartsd karban magad". Olvass, eddz, gondozd a tested; érthetjük spirituálisan is: karban vagy tartva - szeretve vagy. Isten fényének tükrében szeretem magam, elfogadom, azt is, ha éppen nem vagyok jól. Hiszen vannak helyzetek, amikor nem lehet jól lenni. És akkor elfogadom, hogy ember vagyok, múlttal, küzdelmekkel, gondokkal, félelmekkel. És ha tudunk így magunkkal békében lenni, erről szól Pál, de Jézus is: tudjuk a másikat is így szeretni? Tudjuk azt mondani, hogy lehet, hogy most neki is nehéz lélekben? Egymás terhét hordozzátok? Karban tudjuk tartani a másikat? Tudom azt mondani, hogy nyugodtan menj el pihenni? Hogy szabad sírni? Hogy meghallgatom a panaszodat? Elfogadom, hogy szükséged van arra, hogy karban légy tartva, mások által, és saját magad által? Ez a lényeg. És amiről a végén beszél Pál: vigyázzatok, ha marjátok, és rágjátok egymást, nehogy felfaljátok egymást. Sokszor keresünk bűnbakot, akit felelősségre vonhatunk. De a világ tőlünk olyan, amilyen, mi emberek alakítjuk így a dolgainkat. Mi mondjuk azt, hogy most nem hallgatlak meg, most nem figyelek rád, most nem érdekelsz, nem érdekel, hogy mi van veled, nem érdekel, hogy mi van benned. Pedig lehetne ez a világ sokkal szebb - ez a nehézség benne, és persze az örömhír is, mert azért van sok szépség is, és azt is mi alakítjuk, mert az Úristen megadja azt, hogy figyelhessünk egymásra. Adja az Úristen, hogy ezt az igét nagyon komolyan vegyük, mert ha civakodunk, és marjuk egymást, a végén el fogunk fogyni, ha más nem, a lelkünk. Egy a fontos: szeresd felebarátodat, mint önmagadat! És a másik aranyszabály az evangéliumból Máté írása szerint: amit szeretnél, hogy mások tegyenek veled, te is ugyanazt cselekedd másokkal. Ha szeretnéd, hogy megértsenek és elfogadjanak, kezd el. A mai örömhír, erő és kegyelem, hogy Isten ezt meg tudja adni nekünk. Ámen.